A szenet is tartalmazo vas:)
Azt a celt irom ami jelenleg az Egot foglalkoztatja. Alapfeltevesem hogy nem letezek, szo szerint. Ez nem en vagyok, es szeretnem lebontani meg ezt is. Meg eletemben meghalni, szentte valni, magasabb tudati allapotot elerni. Nem akarom latvanyosan es nem akarok nagymesternek tünni, meg a sajat szememben sem.
Most gyenge vagyok, hisz egy monitor elött ülök es okosakat probalok irni, mint közülünk oly sokan, szidjuk es utaljuk, es a kiutat keressük ebböl a rendszerböl es sokszor csak jobban belesüllyedünk.
Az elvonulasomat tervezem, hogy hol es hogyan, meg nem tudom a mikorra, lehetöleg minel hamarabb. Megtalalni a belsö beket es elfelejteni amit eddig hittem es felepitettem. Megszüntetni a vilagrol alkotott kepem. Es eljutni egy darab kö szintjere. Tehat a tökeletes egyseg es harmonia allapotaba. Öntudatlanul van az egyseg allapotaba, amit ezzel a tudattal es testtel jo lenne elerni, hogy tuadotasan talaja meg ezt az allapotot. Bar az összeolvadas legmagasabb szintjen talan mar nincs is különbseg a tudatos es tudattalan felfogas között.
Meditacios gyakorlatok vegzesere van szükseg, lehet jobb lenne nem a New Age vegtelenbe szetagazo spiritualis, ezoterikus, vallasokbol atvett ösvenyei közül keresgetni. Talan egy tradicionalis vilag vallas, utjat kell valasztani. Mindenki jarja a maga utjat, tenyleg kepes vagyok, eljött az idö? Vagy csak menekülök a növenyrendszertan elöl. Civillbe nem megvilagosult Isteni tudatkent:), biologusnak tanulok, pontosabban nem tanulok, mert ugy erzem többröl szol az elet. Pontosabban az amit eletnek hiszunk a halalunk es forditva. A kettö együtt nincs. Különveve meg annyira sem. Illuzio minden illuzo. Meg az is hogy azt hiszem minden Illuzio, talan ez a legnagyobb Illuzio. Ebböl is ki kell törni es eljutni a korlatok nelküli felfogas allapotaba es ezzel mer is egy ujabb korlatot teremtettem.
A gondolatlansag, vagy magyaran gondtalansag.
Amig irok gondolkodok, tehat csak is a gondolkodas teljes megszüntetesevel erhetö el a az az allapot amire vagyok. Biztos kepes vagyok ra?
Szeretnek csaladot, nemiseg, sex meg stbit? De ha elerem azt a tudat allapotot gyakorlatilag, barmit tehetek:) Mar elertem, akorr miert hiszem meg mindig hogy az elet szenvedö alanya vagyaok, Miert azonositom a letememt meg mindig Önmagammal, miert akarok barmit is jobban tenni, barhova is eljutni, a vilagot Önmagamon keresztül megvaltani, valamit jobba tenni. Hisz felismertem minden 1, minden tökelets összhangban van es csak az en elmem hiszi hogy barmi is rossz. A jo sem a kattös rendszerü vilagfelfogas szerinti jo.
Hogy zuhantam vissza, most itt letezem, es mindig csakis itt letezem, ebben a pillanatban. Ebben a szent pillanatban kell megtalanom a harmoniat.
Minek irom le ezeket, abban a remmenyben hogy barki is elolvassa. Igen remenykedem ebbe, az önkielegites az egyik leggyengebb jellem vonas. Barmilyen mentseg, nem is nincs mentseg alola, betegseg. Legalabb annyira mint a letezesemmel valo azonosulas. Bar ez is lenyegtelen, hisz minden egy. Hogy lehet megcelozni es nem elteveszteni azt az iszonyu vekony cerna vastagsagu, ösvenyt ahonnan ezerszer letaszitod magad.
Minden a Te tudatod kivetülese, minden, minden amit hiszal gondolsz, beszivsz, erzel felfogsz, fizikalisan megtapasztasz, csak te hiszed csak a szamodra jött letre , ebböl teremted a pillanatok ujjabb hosszu sorat, az ujjab jövö mult kalvariajat es minden szenvedesed es boldogsagod forrasat is. Mindent Te teremtesz önmagadon keresztül, ezt is hogy ezt felismered es ebböl ki akarsz lepni, ezzel is egy ujjabb matrixba estel. Vegtelen szeretet es testveriseg, a tökeletes boldogsag ezzel is ujjabb körbe estel.
A gondolatokrol valo teljes lemondas, ez a jarhato ut.
Ennek az elmelyitesere megfelelö körülmenyek kellenek.
Remeteseg, ha meg megvalosithato ez a mai tarsadalomban.
Önellentmondasok vegtelen sora, meg mindig visszasüllyedek az Enembe, dehet meghalok egeszen biztos, megint belesüllyedjek a letbe es minden örömmel, vaggyal es szomorusaggal azonositsam Önmagam, mert ezt teszem.
Nem letezem. Abban a formaban ahogy eddig elhittem.
:)