Felismertem Istent es becsaptam Magam, hibaztam, de nagyot, bar tudtam mar nincs hiba, de megis.
Ott akkor, teljesen kivoltam elegitve minden szinten. Mind lelkileg(emelkedettseg), mind testileg(sport), sexualisan, tudomanyosan, anyagilag(penz), szellemileg. Hihetetlenül csodalatos volt, minden sikerült. Ugy ereztem nem vagyos kesesben. Beerkeztem, pont ott vagyok ahol lennem kell, lenagyobb hatekonysaggal müködtem. Nagyon boldog voltam. Tökeletes volt, tul gyönyörü, hogy igaz legyen, de Igaz volt. Es ekkor ugy ereztem, mar szintet leptem, elenegedhetem a regi vilagot, nem kell a nemisegben elnem, kilephetek a tarsadalombol es csak istennek szentelhetem minden masodpercem, atadhatom neki magam testileg, lelkileg, szellemileg. Nincs mar mit tapasztalnom az erzekek, vagyak birodalmaban. Tevedtem. A nemes eszmeket kiforgatva menekültem el a kötelezettsegektöl, NEM teljesitettem amit felvalaltam, ami egyaltalan nem lett volna lehetetlen es mi utan megadtam mindennek es mindenkinek ami jar, utan is valthattam volna. Ez egy önamitas volt amit tettem es mar akkor is tudtam. A kek bögre szettörese.
Meg nem alltam kesz, vannak vagyak amiket nem elegitattem ki es ujra meg kell tapasztalnom, bar nem kene, de megis.
Viszont hiszem hogy eljön az idö amikor belephetek azon a kapun, aminek mar majdnem a küszöben alltam. Az erzekek nelküli es az erzekek nem nelküli vilagban, a teljes csönd birodalmaban, ami tul van szavakon es gondolatokon.
Ugy legyen.
Amen.
