A hit ugy nö az emberek sziveben, ahogy tavasszal a rügyek fakadnak, ahogy egy rozsabimbo kinyilik. Eröszakkal NEM szabad szetfesziteni a törekeny szirmokat, törtenik magatol, ahogy kialakul az optimalis paratartalom, melegitik a napsugarai es tökeletesen harmoniaba vegbe megy a csoda. Isten az egyetlen aki erre kepes.
Nem a vallasok miatt vannak hivök, hanem az a maroknyi hivö valasztott maganak egy vallast amiben kepes kibontakozni, kinyilni, megelni a hitet, de azt hogy ezt vallashoz köti-e alapvetöen nincs jelentösege, csak megtiszteli vele az adott egyhazat. A legtöbb vallasos ember egyaltalan nem hivö, es a hivöket sokszor ezert taszitja a sok különbözö vallas. Ennek ellenere ritkan elöfordul, hogy hivö ember vallasos lesz. A hivönek nincs szüksege közössegre, szamara mindegy hogy remete, vagy schowman, mindenhol, mindenkor, mindenben, Istent latja, Istent eli. Es ez sugarzik belöle, de lehet hogy egyaltalan nem latszik rajta, nincs jelentösege.
A hivö ember altalaban lathatatlan tartooszlop, melyen a teremtett vilagmindenseg nyugszik. Kapocs a fent es lent között.
